|
KOMLÓSKA BÁNYÁSZATÁNAK TÖRTÉNETE ÉS FÖLDTANI ALAPJAI Havassy András 1998
3. A KOMLÓSKAI-MEDENCE FÖLDTANI VISZONYAI 1. A bentonit keletkezése, összetétele, minősége, mennyisége és felhasználása 1. A kalcit keletkezése, összetétele, minősége és felhasználása 13. A BÁNYÁK JELENLEGI ÁLLAPOTA
Komlóska nem tartozik a Tokaji-hegység bányászatáról nevezetes települései közé. Telkibánya történelmileg híres aranybányászata vagy Pálháza napjainkban jelentős perlit kitermelése európai jelentőségű. Ráadásul Komlóskán jelenleg nem folyik bányászati tevékenység. Az újra felmért bentonit vagyon kitermelése azonban feléledhet, ezért Komlóska bányás zata nem csak mint tudomány- illetve bányászattörténeti érdekesség tarthat számot érdeklődésre, hanem gazdasági jelentősége is lehet.Komlóskán bentonitot, kalcitot, andezitet, aranyat (érctartalmú piritet) és riolittufát bányásztak.
A Komlóskai-medence a Tokaj-Zempléni-hegyvidék középtáj Háromhutai-hegycsoport kistájcsoportjának önálló kistája. A medence átlagos tengerszint feletti magassága 220-300 méter. A medencét keretező hegyek: nyugaton a Szkalka, északon a Barlang-hegy, a Tölgyes-bérc és a Mogyorós-tető, keleten a Borz-hegy, a Nagy-Papaj és a Kenyeres-domb, délen a Hollós-tető és a Pusztavár. A peremhegyek 100-200 méterrel emelkednek a medence fölé. A völgykatlan egyetlen természetes kijárata a Komlóska-patak völgye (1. ábra). Komlóska hazánk legjellegzetesebb ruszin települése. Zárt közösséget alkotó lakossága révén megőrizte az Északkeleti-Kárpátok népeivel rokon kultúráját. Az egymás közötti érintkezés nyelve - az országban egyedülálló módon - a ruszin. A falu lélekszáma jelenleg kb. 450-500 fő.
Komlóska évi középhőmérséklete 8-8,5° C, 19° C-os nyári és -4° C-os téli átlagos értékekkel. Az uralkodó szélirány ÉK-i. A csapadék sok évi átlaga 695 mm, ebből a tavasz 163, a nyár 243, az ősz 180 és a tél 109
3. A KOMLÓSKAI-MEDENCE FÖLDTANI VISZONYAI A Kárpátok két vulkáni vonulatát összekötő Eperjes-Tokaji-hegység (magyarországi része Tokaji-hegység vagy Tokaj-Zempléni-hegyvidék) fő tömegét létrehozó vulkanizmus a miocén kor bádeni korszakában (kb. 13,5 millió éve) kezdődött, súlypontja a szarmatában volt, de a kitörések csak a pannóniai korszakban (kb. 9,4 millió éve) haltak el. Az ismert legidősebb képződmények (Vepor kris ztallin aljzat, zempléni paleo-mezozoos aljzat /ezt képviseli a határ szlovákiai oldalán a Zempléni-szigethegység/, triász karbonátos alaphegység) a felszínen nem találhatók meg, csak fúrásból (Rudabányácska 700 m, Sárospatak 225 m) ismertek.A Komlóskai-medence alapzatát savanyú (alsó) piroxénandezit képezi, amelyet a területen később lezajlott vulkáni utóműködés erősen elbontott (2, 3. ábra). Képződése túlnyomó részt tenger alatt játszódott le, ezért jellemző megjelenési formája a vízbe nyomuló lávából keletkező párnaláva szerű pépérit. Ennek feltáródása a Bolhás-hegyen figyelhető meg. Ezzel a kőzettel együtt fordul elő az andezit agglomerátum és tufás agglomerátum. A vulkáni működés szüneteiben lepusztulás zajlott. A következő vulkáni ciklus terméke a riolit ártufa, amely a medence keleti peremén van a felszínen. Itt a később rátelepült kemény lávakőzetek védték meg a lepusztulástól. A nyugati peremhegyek lábánál csak kisebb foltokban, a védett helyzetű mélyedésekben maradt meg. A kőzet egy része áthalmozott képződmény, több helyen kövületes. Gyakran forrásokat táplál melyek esetenként vulkáni utóműködésre utalnak (pl.: a kénhidrogénes vízű, jellegzetes nevű Büdös-forrás).A vulkanizmus következő ciklusa során keletkezett a peremhegyeket alkotó savanyú, tömbös (felső) piroxénandezit , amelyet a hegycsúcsokon lemezes (felső) piroxénandezit vált fel. Ez utóbbi egy egykor nagyobb területre kiterjedő lávatakaró maradványa (GYARMATI P. 1966, 1977) (3. ábra). A medence nyugati részén közvetlenül a riolit ártufára települt. A tömbös és a lemezes változat egymástól nehezen választható el.A vulkanizmus ÉÉNy-DDK-i vulkanotektonikai vonalakhoz köthető (KULCSÁR L. 1956, GYARMATI P. 1966). Ezt jelzik a Barlang-hegy - Szkalka - Bolhás-hegy illetve a Mogyorós-tető - Borz-hegy - Nagy-Papaj - Kenyeres-domb egymással párhuzamos vonulatai melyek Kulcsár (1956) szerint hasadék mentén feltört vulkáni kúpok sorozatai. A szarmatára tehető a Komlóskai-medence kialakulása, amely egy lávaárak közötti elgátolt mélyedés. A medence aszimmetrikus felépítése (rövid, meredek nyugati, hosszú, lankás keleti lejtők) ugyanakkor valószínűsíti a tektonika szerepét is. A völgy két oldalán az azonos képződmények közti átlagosan 50, helyenként 150-200 méteres szintkülönbség a szarmata riolittufaszórás utáni sakktáblaszerű összetöredezés és süllyedés következménye (KULCSÁR 1956).A vulkáni tevékenység szüneteiben és annak lezárulása után erős vulkáni utóműködés zajlott, amely a kőzeteket több helyen átalakította, illetve új képződményeket hozott létre. A hidrotermák szegélyzónái az andezitet és a tufákat elbontották (bentonit), a középső részek pedig kova- és ércfeldúsulásokat hoztak létre (hidrokvarcit- és érctelérek).
A környéken sokfelé előforduló kisebb kalciterek mellett (pl. a szomszédos Hotyka-patak vízgyűjtőjében) nagyobb méretű kalcit telérek is keletkeztek. A vulkáni hegységben szokatlan ásványelőfordulás az aljzatot képező mezozoos mészkőtömegre utal (GYARMATI P. 1966). A kalcit ezen karbonátos alapzat felszínközelben elhelyezkedő kisebb-nagyobb roncsaiból oldódott ki, így összetétele a továbbiakban már nem módosult jelentősen (KOZÁK M. szóbeli közlése). A legnagyobb
(55 m hosszú, 20 m széles, 8-9 m vastag) és egyben legismertebb a Bolhás délkeleti lejtőjén lévő
kalcit telér, amely méretével és tudományos jelentőségével már régen felkeltette a geológusok érdeklődését (SZABÓ J. 1867, HOFFER A. 1927, KULCSÁR L. 1956, GYARMATI P. 1966, 1977, KOCH S. 1985).
A vulkáni utóműködés aranytartalmú pirites (illetve csekély mértékű termésréz, azurit, malachit ...) ércesedésben is megnyilvánult. A forróvizes oldatok más ásványokat is hátrahagytak. A Bolhás andezitjében gyakoriak az opál-kalcedon betelepülések (KOCH S. 1985). A hidrokvarcit üregeiben fennőtt kristályok formájában tömegesen fordul elő a kvarc és annak színváltozata a füstkvarc illetve kalcedon, hialit és jáspis. A Komlóskai-medence hasznosítható nyersanyagai: bentonit, kalcit, pirit (arany), andezit, riolittufa, kovaföld, kaolin. A kovaföld a Szelézi-patak baloldali, Véghegy-Lipkedomb közötti kis árkában lévő kövületes riolittufa sorozatban 20-30 cm-es rétegekben jelentkezik. Minősége 90% SiO 2-vel a legjobbak közé tartozik, de az 1952-53-ban táróval történt megkutatás művelésre érdemtelennek ítélte, ezért kitermelés nem történt (FRITS J. 1956).Hegedűs J. (1949) szerint a kaolin bentonittal vegyesen fordul elő a Várszély-Frits-féle bentonitbányában. A községtől D-re (valószínűleg a Pusztavár aljában) "kaolin-féle" anyagot talált. Kitermeléséről nincs adat.
A Komlóskai-medence egy aszimmetrikus völgykatlan meredek Ny-i és lankás K-i lejtőkkel, tengelyében a Komlóska-patak néhány méter mély bevágásával. A domborzat jellegét vulkánromok (harmadlagos formák) határozzák meg (SZÉKELY A. 1997) melyek az elsődleges vulkáni formák hosszú időn keresztül történő lepusztulása során keletkeztek. A medence felszínének formálásában a folyóvízi erózió játszotta a legfontosabb szerepet, amit a lejtésviszonyok mellett a kőzetminőség befolyásolt erőteljesen. A kevésbé ellenálló kőzeteken (bontott andezit, riolittufa) rengeteg kisebb-nagyobb eróziós völgybevágódás alakult ki. A pleisztocén nedvesebb periódusaiban a nagyobb eróziós völgyek, míg a kisebb, állandó vízfolyással nem rendelkező szárazvölgyek főleg antropogén hatásra (erdőirtás) a holocénben keletkeztek. A keményebb kőzetek (hidrokvarcit) illetve kőzetváltozatok (kovásodott andezit és riolittufa) keménységük folytán környezetükből kipreparálódnak és hosszan elnyúló kiemelkedéseket, hátakat alkotnak. A legmagasabb csúcsokon (Szkalka, Pusztavár, Papaj) található lemezes andezit formái a jégkorszakban kialakult 5-10 méter magas krioplanációs sziklatornyok, törmelékek, csúszóblokkok. A Szkalka és a Pusztavár még a fagyváltozékonyság szempontjából szükséges, minimálisan 500 m-es magasságot sem érik el, ezért valószínű, hogy a krioplanációs formák kialakulását a völgybevágódások meredek lejtői tették lehetővé elősegítve a fagy munkáját. Fontos szerepe van a kőzet vékony lemezes szerkezetének, mert lapjai között a jég feszítő ereje fokozottan érvényesülhetett. A mikroformák közül jellegzetesek az alsó piroxénandezit pépéritjének mállott gömbjei, melyek több helyen kipreparálódva a felszínre kerülnek. Legszebb feltáródása a Bolhás-hegyen található.
A medence felszíni vizeit a Komlóska-patak vezeti le. Völgye törésvonalat jelez. Állandó vízfolyással még a Gyuri-, a Bujki-, a Barlang- és a Hollós-patak rendelkezik, azonban száraz nyarakon a patakok teljesen elvesztik élő vízfolyás jellegüket és kiszáradnak (1. ábra). A területet alkotó andezit, andezitagglomerátum hasadék-, a riolittufa pórusvizet tárol. A hidrotermálisan elváltozott, agyagásványosodott zónákban a kőzetek vízáteresztő- illetve tároló képessége erősen változó. A porózus, repedezett, horzsakőben gazdag riolittufa jó vízáteresztő és víztároló. A felszínt borító agyagos talajok (nyirok) rossz víztároló- és vízadó képességűek. A medence területén fakadó források vize általában sok ásványi anyagot tartalmaz. Az andezit csak kevés időszakos forrást táplál, a riolittufa több vizet ad le. A vulkáni utóműködéshez kötődő ércesedés okozza a vizek nagy mangán és vas tartalmát. A terület mészkő alapzatával hozható kapcsolatba a Bánya-forrás vizének kalcium-karbonát (CaCO3) tartalma. A Büdös-forrás vize - mint ahogy a neve is utal rá - kénhidrogént tartalmaz (KULCSÁR L. 1956). Helybeliek elmondása szerint azonban a forrás azért "büdös", mert előtte dagonyázó helyet alakítottak ki vaddisznóknak.
A peremi hegyvonulatok fő talajtípusa a zárt erdőtakaró és a viszonylag nagy csapadékértékek által meghatározott agyagbemosódásos barna erdőtalaj, amelyet csak a legmeredekebb részeken vált fel a köves sziklás váztalaj. A medence belsejében az agyagbemosódásos barna erdőtalaj erodált változatai váltakoznak a lejtők alján felhalmozódott lejtőhordalék talajjal. Az agyagos (nyirok) talajok csökkentik a csapadék beszivárgásának mértékét.
A Tokaj-Zempléni-hegyvidék és így a vizsgált terület növényföldrajzilag a pannóniai flóratartomány Északi-középhegység flóravidékének (Matricum) Zempléni-hegység flórajárásába (Tokajense) tartozik. A Komlóskai-medence 200-550 méteres tengerszint feletti magasságával a zárt tölgyesek övében helyezkedik el (SIMON T. 1994). A környező hegyeken a változó helyi éghajlati, domborzati és talajtani adottságok következtében extra- illetve intrazonális társulások is megjelennek, sőt az erősen tagolt felszín miatt ezek jellemzők. A fontosabb társulások: extrazonális középhegységi bükkös (Melittio-Fagetum), zonális gyertyános-tölgyes (Querco petraeae-Carpinetum), intrazonális hársas törmeléklejtő-erdő (Mercuriali-Tilietum), melegkedvelő tölgyesek (Corno-Quercetum pubescenti-petraeae), szubkontinentális lejtősztyep (Pulsatillo-Festucetum rupicolae), sajmeggyes molyhos-tölgyes bokorerdő (Poae pannonicae-Quercetum), telepített fenyvesek nagyobbrészt lúcfenyőből (Picea abies), kisebbrészt erdei fenyőből (Pinus silvestris). A település állatállományának ellátása céljából kialakított irtásréteken létrejött új társulások a hegyi rétek (Festuco rubrae-cynosuretum). Kialakításukra a XVIII. századtól kezdve került sor. Ezek némelyikének szokatlan magassága (pl.: a kalcittelér felett már beerdősült) arra utalhat, hogy kialakításuk elsődleges oka a mészégetéshez szükséges fa kinyerése és nem a legelő létrehozása volt. A Szkalka nagy kiterjedésű fenyvesét is ezért telepíthették.
A Komlóskán bányászott ásványkincsek közül legnagyobb irodalma jelentőségének megfelelően a bentonitnak van amely Komlóska legjelentősebb ásványkincse, mind a termelési érték, mind a kitermelt mennyiség, mind pedig a valószínűsíthető készletek tekintetében. 1. A bentonit keletkezése, összetétele, minősége, mennyisége és felhesználása A bentonit egyéb (népies) megnevezései: kallóföld, csapóföld, ványolóföld, kővelő vagy szappanföld, Esztonit (Esztó Péter soproni egyetemi professzorról).A komlóskai bentonit andezit és riolittufa sorozat posztvulkáni működés során elváltozott kőzettani fáciese (FRITS J. 1956). Kulcsár (1956) szerint a bentonit nagy (63-77%) kovasavtartalma a riolittufából való keletkezésre utal (4. ábra). (Korábban tisztán andezitből eredeztették.) A bentonitot túlnyomó részt az idősebb andezit keret közé tektonikusan lezökkent riolittufából utóvulkáni hidrotermák alakították ki az ÉÉNy-DDK-i fő tektonikai iránynak megfelelően, bár a bentonitosodás valószínűleg már a tengervízbe való leülepedés után megindult (KULCSÁR L. 1957, SZÉKYNÉ FUX V. 1957). Fekvője az alsó, fedője pedig a felső andezit. A fedő állékonysága rossz, ezért a bánya omlékony lehet. A tufa bentonitosodása nem telérek, hanem a törésvonalaktól kiindulva a kb. 10-16° -os dőlésű rétegek mentén ment végbe. Függőleges síkok menti elmozdulások a rögön belül is történtek. A szegélyzónákban 50-60 méteres szélességben az andezit is átalakult (FRITS J. 1956).A komlóskai bentonitot az elbomló vulkáni kőzetekből keletkező agyagásványok, kaolinit, illit (10-15%) és montmorillonit (n/CaMg/O.Al2O3.4SiO2.H2O.n) (40%) alkotják (FELVÁRI GY. 1969). Hidasi J.-Zelenka T. (Pannon Enciklopédia, Magyarország földje) szerint a montmorillonit tartalom 60-80%, máshol 50-70% szerepel. A bentonit felhasználása: öntöde: szintetikus homok gyártása, olajipar: derítőföld, mélyfúrás: öblítőiszap, vegyipar: adszorbens és telítő, talajjavítás, kerámiaipar, szappangyártás. A komlóskai bentonit iszapjavító tulajdonsága tette lehetővé a dunántúli olajkutató mélyfúrásoknál (MAORT) való alkalmazását és feleslegessé tette az Aquagél és Tixoton anyagok importját az U.S.A.-ból illetve Németországból 1939-ben (Bányászati és kohászati lapok). Duzzadóképességét (tixotrópiáját) Barna János vegyészmérnök, öntödei homokjavító tulajdonságát pedig Jakóby István kohómérnök ismerte fel 1940-ben. 1946-47-től a fehér színű változatot egyszerű őrlés után derítőföldnek használták, pl.: napraforgóolaj színtelenítésére. A kőzet leírása: fehér, zöld, rozsdás, allophán szerű habitus, réteges, vaskos megjelenés. Mineralógiai szempontból figyelemre méltó, hogy egymással váltakozó rétegek építik fel. A rétegek 0,2 - 0,8 m vastagságúak, színben és keménységben is különböznek. Ennek előnye, hogy kevesebb vegyszerrel különböző hatású végtermékek nyerhetők. A bentonit feldolgozást igényel, csak őrölve és aktiválva hasznosítható. Az aktiválás Na-ionos (szódás) módszerrel történik és így jól megkülönböztethető a kaolintól (FRITS J. 1951). Az őrlőmű létesítését Sárospatakra vagy Sátoraljaújhelyre tervezték. Vegyi elemzések alapján a komlóskai bentonit a hazai nyersanyagok között figyelemreméltó helyet foglal el, mert savas és lúgos úton is aktiválható és gyakorlati kipróbálási eredmények alapján a legjobb külföldi bentonitokkal (U.S.A, Orsova-Románia) egyenértékű. Vízfelvevő képessége 1.500 - 2.000 % -os, az addigi legjobb az országban. Készletbecslés: az Új táró 63-123 m között (máshol 48 métert írnak) bentonitot harántolt fedőjében és feküjében bontott andezittel, megalapozva (az első elmélet szerinti) andezitből való keletkezés elméletét. A készletet FRITS J. (1951) 810.000 T-ra becsli, az ország egyik legjelentősebb bentonit előfordulásának mondja. Az adat 1956-ra 673.820 T-ra módosul, mert a tufából való keletkezés óvatosabb mélységi becslést (kb. 50 m) kíván az eredeti tufavastagság illetve az erózió függvényében. Rétegzettségét a tufa eredeti rétegzettsége indokolja, de a hidrotermák eltérő pH-jára is utalhat (kovasav lerakás illetve kilúgozás). A bányászat időbeli perspektivitását 1956-ban ugyanő a következőképpen ítéli meg (a készletet A, B, C kategóriákba sorolva főleg az elérhetőség és nem a minőség szerint) 6.000-7.000 T/év termelést figyelembe véve:
További kutatásra javasolja a készlet oldalirányú lehatárolását a feltáró vágatok kiterjesztésével, valamint 20-50 m-es mélységű talpfúrásokkal a mélységi zónák és a minőségi változások felderítését. Hasonlóan vélekedik Kulcsár L. (1956) is, aki szerint a kvarcittelérek közötti, morfológiailag is szembetűnő, enyhe lejtésű területet kellene átkutatni. A Komlóskán bányászott bentonit termelési adatai:
2. A bentonitbányászat története (Részletes adatok 1956-ig, Frits J. összefoglaló jelentésének megjelenéséig állnak rendelkezésre.) Bentonitot Magyarországon először 1936/37-ben fedezték fel Komlóskán piritkutatás tárójában. (Egyes adatok szerint Frits József és Nemcsik Antal már 1935-ben kísérleti jelleggel szállítottak el a kitermelt anyagból.) Az előfordulást Várszély Béla és Ödön kőbánya tulajdonos és bányakutatók 1931-36 évi kaolin, festékföld és piritkutatása i tárták fel. Az első piritkutatások a Subanya-árokban illetve a Középdombon folytak, majd 1935/36-ban mentek át a Szkalka és a Bolhás területére, hogy a teléreket egy esetleg ércesebb zónában harántolják.A bánya földrajzi helyzete: Komlóska határában a Bolhás-hegy K-i oldalán Ész.: 48° 21’ , Kh.: 21° 58,5’ (5, 6, 7. ábra). Elsőként a Mária-tárót nyitották meg a Bolháson 280-290 m-es tszf. magasságban, az 1882 hrsz-on, egy vízmosás szélén K-Ny-i iránnyal Célja a kb. É-D-i csapású kalcit és kvarcit telérek harántolásával az érces terület elérése volt. Összes hossza 130 m. A hidrokvarcit telérekben ércet nem találtak. Ez a vágat tárta fel azt a zöldes színű anyagot, melyet először kaolinnak véltek. Később ezt elvetették, mert nem mutatott tűzállóságot. Az akkori ásványtan könyvek nem tartalmazták a bentonit nevet, ennek is betudható a sokféle elnevezés ami az elemzések során felmerült (forráskvarcit(!), allophán, Walkerde, Bleicherde). A vágat a bentonitot 8-50 méter között harántolta, az 50. m-től robbantani kellett. Az elégtelen kiépítés következtében felgyűlő vizek miatt a kutatást beszüntették. (A felszíni víz a réteglapok és a törések mentén mozog lefelé.) E tárónak kb. 100 m-rel való továbbhajtása FRITS J. (1951) szerint végleg tisztázhatná a komlóskai ércesedés kérdését. A bánya a háború alatt a művelés hiánya miatt beomlott. 1946-ban indult újra a kutatás és az egykori Mária-táró külszínig érő omlásai mellett 2 aknával 10 és 15 m hosszúságban az év végéig 10.000 T bentonitot tártak fel. A valószínű készlet ennek sokszorosára tehető (1951), mert a csapásirányú kiterjedés ismeretlen és a mélység felé is bővülés várható. A fedő rétegek 3-5 m vastagságúak, ezért tömeges termelés esetére megvannak a külszíni bányászat feltételei. 1946-49 között működött időszakosan az Ilona-akna, 200-300 T/év termeléssel. Össz hossza 137 m. 1949-ben a bentonitbányát államosították. 1950-51-ben létesült az Új-táró 279,5 m tszf-i magasságban, K-Ny-i irányban (5, 6, 7. ábra). A vele párhuzamosan futó árokban a riolittufa természetes feltárása található, valószínűleg ez adta az okot a bánya nyitására (KULCSÁR L. 1957). Hossza kb. 130 m, a bentonitot 48 m-en harántolta. Ez a vágat tárta fel a teléres megjelenést és megalapozta az andezitből keletkezés elméletét. A táró 35 m-ig andezitben haladt. 38-48 m között Mn-hidroxidos zsinórokat ért el, közöttük 41 m-nél egy 2 m vastag telért, melynek MnO tartalma 34,63%, fém Mn tartalma 26,48%. Ez gyakorlati felhasználásra alkalmas. 55 m körül kalcit zsinórok jelentkeztek. 58-60 m körül a bontott andezit fokozatosan eltűnik és kitűnő minőségű, sárgászöld bentonittá alakul. 60 m-től riolittufából keletkezett, fehér bentonit található. A Béke-altáró 1951-52-ben épült ki 228,89 m-es tszf-i magasságban. 202m hosszan haladt andezitben. Hozzá kapcsolódik az 50 m mély Döntőakna 279,25 m-en (5, 6, 7. ábra). Frits J. (1956) javasolja az altáró 50 m-rel való meghosszabbítását (6. szint kialakítása) produktívnak feltételezett mélyebb szintek illetve érckutatás céljából. (Ez végül is a rendelkezésre álló adatok, főleg a vágatok térképei alapján nem történt meg.) A 10-16° -os dőlés miatt a vízszintes vágatok túlnyomó részt csak harántolják a bentonit rétegeket, a csapásban hajtott tárók a leggazdaságosabbak. A komlóskai bentonitbányát 1959-ben zárták be véglegesen. Ennek egyetlen oka, hogy az államosítással a tokaji-hegységi vegyesásványi nyersanyagok termelését Mád környékére, a fejlesztés alatt álló örlőmű környékére összpontosították. 1955 végéig az összesen 1101 m vágatból (4 akna-63 m, 4 vakakna-16,5 m, 6 fúrás-95 m) 1049 m (95%) bentonitot harántolt és csak 52 m (5%) meddőt, de ebből is 12 m egy mangánérc-telér vizsgálata miatt létesült. A légaknák hosszának 70%-a, a vakaknáknak (melyek az egyes szinteket kötik össze) pedig 100%-a bentonitban haladt. A kutatás terjedelme: összesen 180 m csapáshosszban, 28-48 m közötti szélességben, 30-50 m mélységben létesültek vágatok. Valószínűsíthető, hogy ÉÉNy-DDK-irányban a bentonit összlet folytatódik. A belföldi értékesítési nehézségek miatt a bentonit exportra is került. Egy osztrák cég öntödei célra 150 T-t vásárolt, de a II. világháború miatt a szállítás 1942/43-ban leállt. A bánya 1951-ben időszakosan működött egy belföldi cég igényeire és külföldi érdeklődés is mutatkozott. A dániai és osztrák üzlet azonban a hidegháború miatt meghiúsult. Legnagyobb figyelmet a lengyel petroleum vállalatok érdeklődésére fordították. Egyéb bentonit előfordulás Komlóska határában: Pusztavár alatt, a községtől K-re lévő riolittufa terület okkeresedett-kaolinosodott-bentonitosodott foltjai valamint a Barlang-hegy Ny-i vízmosás árkai is bentonit gyanúsak. Kulcsár (1955) a Gyuri-patak felső szakaszán észlelt kutatásra érdemes bentonit kibúvásokat. A Középdomb K-i oldalán a Gyuri-patak felől 1954-ben kibontottak egy 18 50-es években nyitott ÉÉNy-i csapású érckutató tárót, de meddőnek bizonyult. A kutatás alapja a patakban észlelhető piritindikáció lehetett.A komlóskai bentonit jelenleg ismét kutatás tárgyát képezi. A hegységből hiányoznak azok a geofizikai mérések, amelyek az ország több területén megalapozták a felszín alatti ásványkincsek kiaknázását illetve az alaphegység szerkezetének feltérképezését. Ezek pótlása nagy mértékbe elősegítené a komlóskai bentonit vagyon pontos fel mérését, hiszen kis fajlagos ellenállásuk alapján elkülöníthetők a riolittufától.Az Ásványvagyon Bizottság a tartalék területek között tartja nyilván 584.000 T bentonittal. Ennek fő tömege (577.000 T) C2 (alacsony) kategóriában van. Az esetleges kutatások tisztázhatnák a készlet ipari értékét és azt, hogy érdemes-e Komlóskán a különleges minőségű nyersanyag kitermelése céljából ipartelepítést indítani.
A komlóskai kalcitbányászat a hegység területén teljesen egyedülálló sőt, a miocén vulkáni összletbe ékelődő nagyméretű kalcittelér országos jelentőségű földtani értéket képvisel (KISS G.-HAVASSY A. 1995). 1. A kalcit keletkezése, összetétele, minősége és felhasználása A komlóskai kalcittelér egy nagy karbonáttartalmú, mofetta jellegű vulkáni utóműködés terméke (GYARMATI P.).
A kalcitot átszelő finomszemű fekete, sötétszürke kvarcit erek MnO.OH-dal (és kis mértékben Fe(OH) 3-dal) festettek (SiO2 83,89%, MnO 12,38%).A Bolhás-hegy oldalában, a hidrokvarcit telérekkel párhuzamosan, ÉÉNy-DDK-i csapással helyezkedik el, 55 m x 20 m x 9 m-es felszíni kiterjedéssel. Több száz méter hosszúságban nyomozható. Méretei kizárják a Ca-ion tömegének a környező erruptívumokból való származását, ezért közvetett bizonyítéknak tekinthető a nem nagy mélységben levő mezozoos alaphegység meglétére. Mátyás E. (1978) szerint metallogéniai vizsgálata indokolt, mélyfúrással kutatásra javasolt perspektívikus érckutatási terület. A karbonátos, mezozoos aljzat geofizikailag kimérhető határzónáira 300-500 m-es tervezett mélységű fúrásokat telepítve (Sárospatak, Komlóska) érdemes lenne megkísérelni a termálvizek ionspektruma által jelzett metaszomatikus polimetallikus ércesedés konkrét felfedezését. A kalcittelérben rodokrozit és brennerit erecskék, valamint braunitra és hausmanitra emlékeztető zárványok találhatók (FRITS J. 1951). Vele párhuzamosan egy keskenyebb aragonittelér húzódik. A Komlóska-patak túloldalán, a Puszta vár oldalában haladó dózerút hasonló csapású kalcittelért tárt fel.Korlátozott kiterjedése és kovás erekkel való szennyezettsége rendszeres üzem bázisát nem képezheti (FRITS J. 1956). Csoma A. folyadékzárvány vizsgálatai alapján a kalcittelér keletkezési hőmérsékletét 140-160 oC-ban határozta meg. Szerinte a hidrotermás fluidumok részben csapadékvíz eredetűek. Ezek fizikai és kémiai jellemzői feláramlásuk közben állandóan változtak, az egyes fázisokban tiszta kalcit vált ki, máskor kovaanyaggal vegyesen rakódott le. A szöveti és morfológiai bélyegek alapján három típust különböztet meg: kalcitaggregátumok, karbonát és kova együttes előfordulása, breccsák. A telér belső részéről egy fumarolát írt le, mely a telér képződése után lezajló hidrotermás folyamat terméke. 2. A kalcitbányászat története A komlóskai kalcittelérrel részletesen először Hoffer A. (1927) foglalkozott. Szerinte "Szabó József nem említi. Az első, aki látta és le is írja H. Wolf." Valójában a képződményt már Szabó J. (1867) is leírta: "Komlóskán van egy néhány öl vastagságú hasadék, melyet a szélek felé színes Quarcit, közepe felé vastag száras Calcit tölt ki. Ennek mennyisége oly nagy, hogy többször égetésre is használták." Különböző szerzőknél általános, hogy következetlenül kalcitnak és mészkőnek is nevezik a képződmény anyagát. Régebben forrásmészkőként, ma inkább kalcittelérként emlegetik. Kalcitbányászat csak a Bolhás-hegyen lévő "nagy" telérben folyt. Főleg az 1800-as években termelték mészégetésre. Wolf ittjártakor 1869-ben 50 öl hosszan bányászták és a hegy déli lábánál lévő mészégetők ben égették. Hoffer A. idejében (1927) a Waldbott uradalom rendelkezett vele. Utoljára az első világháború előtt termelték. Egy tolcsvai építési vállalkozó, Cziráki Ferenc kapott engedélyt próbaégetésre, de a munkát egy-két hónap múlva beszüntette, mert a közelben nem tudott az égetéshez szükséges fát szerezni. A kézi (nem nagyüzemi) kitermelés nem tette tönkre sőt, feltárta a telér szerkezetét, így még emelte is tudományos értékét.A falusiak szerint (HOFFER A. 1927) habarcsba és meszelésre kiválóan alkalmas. Az ő véleménye szerint égetéshez nem érdemes fejteni, de tömör részét csiszolt dísztárgyakká lehetne feldolgozni. Helybeliek elmondása szerint a telér hossztengelyében kialakított vályút lőtérnek is használták. Később a növényzet teljesen benőtte és még megtalálni is nehéz volt. A komlóskai természetvédelmi tanösvény elkészítésekor kitisztították és a jelzett úton most könnyen elérhető (KISS G.-HAVASSY A. 1995).
1. Az aranyérc keletkezése, mennyisége A komlóskai arany-előfordulást szintén Szabó J. (1865-66) említi először. A falu emiatt egy időre Aranyos-Komlóska néven válik ismertté. Ez az első (földtani) irodalmi adat Komlóskáról. Hoffer A. (1925) csak 3 próbaásatás nyomát látta és a "komlóskai öregek"-re is hivatkozva állítja, hogy bányászat "sohsem volt". Az arany bányászata helyett helyesebb aranykutatásról beszélni, hiszen műre érdemes mennyiséget soha nem találtak. Pálfy M. (1929) nem említi Magyarország aranybányái között. Általában pirites-markazitos impregnáció jelenik meg az andezit agglomerátumban időnként és helyenként aranytartalommal. Keletkezése vulkáni utóműködések hidrotermális hatására vezethető vissza. A subanyai érc elemzésének eredménye: Au: 0,25-0,5 g/T, Ag: 9 g/T (FRITS J. 1951). Az évszázadok során a pirit nemesfémre gyanúsan többször képezte kutatás tárgyát. A feltárásokra a régi aranykutatásokhoz fűződő szájhagyományok és a geológiai adottságok adtak impulzust. Komlóska valószínűleg a telkibányai évszázados arany- és ezüstbányászat hatósugarába esett, ez is növelte a kutatási kedvet. Ennek kedveztek a Komlóskai-medencére jellemző posztvulkáni hatások is. Aranytartalmú pirit zöldköves andezitben vékony zsinórokban, de főleg hintés alakjában sok helyről (Subanya, Középdomb, Hollóstető alatti árok stb.) ismert. Szabó J. 1865-ben említi először az aranybányászatot. A második kutatási időszak a Várszély testvérek 1931-36-os piritkutatásához kapcsolódik. A Subanyán két kis táró 15-20 m-t haladt és pirittel impregnált, erősen bontott propilites andezitben állt le. (1956-ban már 70-80 méter hosszú táróról írnak). A vájvégben 4-5 db. 3-6 cm vastag piritzsinór volt, melyek határozott csapást nem mutattak. A pirit mellett arzenopirit és markazit gumók jelentkeztek (FRITS J. 1951). A csekély mennyiség miatt a kutatás 1933 telén leállt azért is, mert a szegilongi kutatások jobb eredménnyel jártak. 1935-36-ban a feltárásokat áthelyezik a Bolhás-hegyre (Komlóska D-i kijáratától ÉNy-ra a 487-es magassági pont közelében) illetve a Szkalkára. (Subanyán és a Szkalkán lévő tárók adatai egyes forrásokban nehezen értelmezhetők illetve választhatók el egymástól). Az itteni kutatásról egy dátum nélküli készletbecslés 50 m-es tárót említ. A vetőlapok mentén 10-20 cm vastag kérges markazit felhalmozódásban dúsult fel a pirit. Nemesfémet nem tartalmaz. 1948-49 telén a Pénzügyminisztérium XIII/c majd az iparügyi Minisztérium Bányászati osztálya végzett piritkutatást (FRITS J. 1951) Moskovszky E. elgondolása alapján. Ez a vágat eredményezte a fent említett arany és ezüst mennyiséget szolgáltató kőzetet. (Moskovszky nevét egy táró viseli.) Az egykori horpák és tárók maradványai a Bolhás keleti oldalán és a subanyai árokban vannak.
A Pusztavár É-i oldalán alkalomszerűen termelték a jó minőségű, kitűnő hasadó képességű savanyú alsó piroxénandezitet, mely egy nagyobb, állandó üzem céljaira is alkalmasnak látszik (FRITS J. 1956). Ugyanakkor a bányából vett (894-es számú) minta (GYARMATI P. 1977) alapján nem tartozik a kőbányászatra alkalmas nyersanyagok közé.
A riolittufa bányászatának jelentéktelen az irodalma. Napjainkig történő felhasználásának biztos jele a falu határában helyenként fellelhető horzsaköves riolittufa tömbök.
13. A BÁNYÁK JELENLEGI ÁLLAPOTA A komlóskai bányák közül a kalcitbánya van a legjobb állapotban. Ez elsősorban felszíni helyzetének tudható be. A kitermelés illetve a rendszeres használat megszűntével a bányagödröt sűrű növényzet nőtte be, megtalálni sem volt egyszerű. Ezen változtatott a komlóskai természetvédelmi tanösvény melynek kiépítése óta nem csak jelzett út vezet fel a faluból, hanem a megtisztított bányaudvarban tájékoztató tábla található (KISS G.-HAVASSY A. 1995). A bentonitbánya felszín alatti vágatai sok helyen beomlottak, a felszíni bejáratokat benőtte a növényzet illetve veszélyességükre való tekintettel betemették. Az 50 méter mély Döntő-légakna majdnem teljesen feltöltődött. Részben szemétlerakónak (helybéliek szerint dögkútnak is) használták, részben beomlott. Megközelítését a laza feltöltés miatt veszélyesnek ítélik. A néhány méterrel felette lévő Új-táró megközelíthető. Részben betemetődött, a szűk járatba val ó behatolás veszélyesnek tűnik. A falu fő utcáján a Béke-altáró rakodójának támfala épségben megmaradt. Felette az altáró a felszíni beomlások mentén néhány méteren keresztül követhető. A járatok valószínűleg életveszélyesek, kibontásukra (helyi szinten) nincs lehetőség, de a felszínen a lehetőségekhez mérten bemutatásra érdemes. Különleges helyzetet teremtene a bánya esetleges újraindítása, mert így a termelő vágatok mellett egy bemutató táró is létesíthető lenne.Az egyik aranybánya bejárata a Subanyán azonosítható, de növényzettel sűrűn benőtt illetve a veszélyesség miatt törmelékkel befedték. A helybéliek elmondása szerint egyszer megbontották a járatot, de bent magasan áll a víz, ezért ennek is csak külszíni bemutatására van lehetőség. A komlóskai tanösvény útvonala (egyelőre) nem érinti, ezért az aranykutatást a bentonitbányászatot bemutató tábla említi.
A komlóskai bentonit jelenleg egy koncessziós csomag keretében kutatás tárgyát képezi. A bányászat újraindulása ezzel együtt a közeli jövőben nem valószínű. A még meglévő bányák illetve fellelhető járataik lehetséges hasznosítása kultúrtörténeti (bányászattörténeti) értékként való bemutatásuk. Ez a kalcitbánya esetében megtörtént. A többi, nehezebben hozzáférhető felszín alatti bánya bejáratának (esetleg biztonságosabb rövid szakaszuknak) megtisztítása és megnyitása a látogatók előtt kapcsolódhat a tanösvény útvonalához. A komlóskai bányászat múltjának feltárása és bemutatása nem csak a tanösvényprogram és a turizmus fellendítése szempontjából fontos, hanem ily módon egy lassan feledésbe merülő helyi tradíció is megmenthető.
|
